A hazai vizuális nevelés máig korszerű hagyománya Moholy-Nagy László, Kepes György és Breuer Marcel, a német Bauhaus iparművészeti és építészeti főiskola szellemét meghatározó magyar alkotók öröksége, amelynek középpontjában a vizuális nyelv kreatív használata áll. Ahogyan Kodály a zenei tehetség alapjait minden gyermeknél felfedezi, úgy látja Moholy-Nagy az alkotás lehetőségét a képekkel való közlésben – minden ember számára.
Iparművész és építész-tervező képzésünkben él a három mester szelleme, de helye van a közoktatásban is. Különösen fontos Moholy-Nagy László számos műben kifejtett, ma is korszerű művészetpedagógiája. „Az anyagtól az építészetig“ (1968), „Festészet, fényképészet, film“ (1978, „Látás mozgásban“ (1996) – már a címek is jelzik, mennyire korszerű az irány, amelyet mutat: a kortárs témákat korszerű anyagokkal és technikákkal kísérletezve lehet a legjobban kifejezni, s ezek természetesen társíthatók a hagyományos alkotó módszerekkel. A képeket és tárgyakat élethelyzetek megoldására, indulatok és gondolatok érzékletes és inspiráló kifejezésére kell használnunk az iskolában éppúgy, mint később, a munka világában és a mindennapi életben. A magyar Bauhaus-mesterek művészi alkotómunkája bizonyíték arra is, hogy a hagyományos és géppel segített képalkotás egyenértékű: a fotó és a film, illetve a 21. században a multimédia és intermédia a mindennapi életben használt képi nyelv részévé vált.
Tantárgyunk lényegét tekintve integratív, bár oktatásában szeretnénk megőrizni a vizuális kompetenciára fókuszáló programot. Kepes György „A világ új képe a tudományban és a művészetben“ (1979) című munkája mutatja, hogy a fotóval, filmmel, digitális modellel és szimulációval gazdagított tudományos vizualizáció és az infografika tananyagba építésével a vizuális kultúra utat találhat a természettudományok és a humán tudományok, társművészetek felé is.
A jelenleg érvényes Nemzeti Alaptanterv minimális óraszámban, maximális téma- és módszerbeli változatosságot szeretne megvalósítani. Ez szerintünk lehetetlen vállalkozás, hiszen szűmos kutatás igazolja, hogy a célzott, egy vizuális nyelvi területet alaposan bemutató vizuális nevelés kutatási eredményekkel bizonyítottan hatékonyabb, mint a minden témát felületesen érintő, „teljességre törekvő” rajztanítás. . Moholy-Nagy László és művész-pedagógus társai pedagógiai munkássága is arra inspirál, hogy kevesebb területen és alaposabban: a kísérletezésnek, játéknak, közösségi alkotásnak és problémamegoldásnak bőséges teret engedve működjön együtt a rajztanár és tanítványai a rajzórán és az ezzel integrált, iskolán belüli és iskolán kívüli tanulási színtereken. Ezért moduláris rajztantervet képzelünk el, egy-egy tartalmi területhez számos rövid tananyag-egységgel, és az eltérő művész-pedagógusi habitusokhoz illeszthető, változatos képességfejlesztési módszerekkel. Elképzelésünk szerint az iskolában rendelkezésre álló óra-keret mintegy felében tanítjuk majd az alaptantervi törzsanyagot, a fennmaradó időkeretet pedig a választott modul töltené ki.
Az az elképzelésünk, hogy meg kell őrizni a hagyományos rajz tantárgy értékét, a manualitást és a közvetlen érzéki tapasztalatszerzést, illetve a kreativitás fejlesztésének kialakult és bevált formáit. Ugyanakkor hidakat kell építenünk az Informatika és a Mozgóképkultúra és médiaismeret felé. A médiakultúra oktatása 2012 óta a jelentős részben a Vizuális kultúra tantárgy oktatóira hárul. Sem a digitális képalkotás, sem a médiapedagógia megjelenítéséhez nem állnak rendelkezésre kipróbált pedagógiai programok, segédeszköztök, tankönyvek és tanári kézikönyvek. Bár néhány pedagógusképző intézmény felkészíti a tanárjelölteket a 21. századi vizuális nyelv minél változatosabb használatára, a többség megfelelő IKT kompetencia és médiatanítási módszerek nélkül kényszerül pedagógiai programjába építeni ezeket a tantervben már megjelent új tartalmakat.
A Moholy-Nagy Vizuális Modulok a digitális képalkotás és a médiakultúra integrálásával kínálnak korszerű vizuális nevelési alternatívát. A NAT-ban a a digitális képalkotás technikáit is tanító Informatika és az alapfokú képzésben a Vizuális kultúra tantárgy tantervébe iktatott mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgyakkal való együttműködéshez is kidolgozunk javaslatokat.
Négy „Moholy-Nagy modult” – a mester gondolatait kortárs neveléstudományi eredményekkel ötvöző képzési programot – dolgozunk ki, amelyek alapoznak az elmúlt évtizedek képességkutatásaira, és teret enged a gyerek közösség és oktatója, az iskola és a település sajátos hagyományai, igényei megjelenítésére is: 1. Vizuális kommunikáció hagyományos és digitális képi eszközökkel, 2. Vizuális médiakultúra: a médiakompetencia és informatikai kompetencia integrált fejlesztése, 3. Környezetkultúra és tárgykultúra, közösségi tervezés és konstruálás, 4. A kortárs vizuális művészet tanítása és felhasználása alkotási folyamatban. A Moholy-Nagy Vizuális Modulok lefelé és felfelé tovább építhetők, és a módszertani elvek mentén, a fejlődésvizsgálatok eredményeire építve további modulokkal bővíthetők. Közös jellemzőjük, hogy a hagyományos technikák és műfajok mellett, a kortárs vizuális kultúrához hasonlóan, integrálják a digitális, illetve multimediális képalkotási lehetőségeket is.
Négy modulunkhoz tantervet, minta tanmeneteket és oktatási segédeszközöket dolgozunk ki és tanári kézikönyveket készítünk. A programokhoz informális tanulási alkalmak (múzeumi foglalkozások, műemléktúrák, látogatások kézműves műhelyekben, képzőművészek műtermeiben stb.) is kapcsolódnak.
A vizuális nevelés a kreatív kifejezésen és a művészet iránti nyitott, érdeklődő magatartás kialakításán túl számos, a munka világában nélkülözhetetlen képességekre is hat, mint a térszemlélet, a képi kommunikáció hagyományos és kortárs formáinak használata, vagy a digitális írástudás. Moduljaink egy-egy képességcsoportot kiemelten fejlesztenek. Az iskolakísérletek eredményeit kontroll csoportos képességméréssel értékeljük. Kutatásunkban a pedagógus munkáját segítő elő- és köztes mérések is lesznek, és ezekben, illetve a záró értékelés során a vizuális és általános képességteszteket, portfólió értékeléssel együtt alkalmazzuk, így lehetőséget adunk a fejlesztő értékelésre.
Az MTA-ELTE Vizuális Kultúra Szakmódszertani Kutatócsoportban öt felsőoktatási intézmény munkatársai dolgoznak, kísérleti programjaink az ország számos területét lefedik. A projektet vezető és a 3. modult koordináló budapesti ELTE, az 1. modulért felelős kecskeméti Pallasz Athéné Egyetem és az egri Eszterházy Károly Egyetem sárospataki Comenius Campusa, a 2. modult koordináló Nyíregyházi Egyetem és egri Eszterházy Károly Egyetem és a 4. modulért felelős Magyar Képzőművészeti Egyetem 22 kísérleti és 4 kontroll iskolával, valamint számos követő iskolával dolgozik együtt. A képességkutató csoport tagjai az ELTÉ-n kívül Szegedi és Pécsi Tudományegyetem munkatársai is.
Kutatásunk mottója:
„Minden egészséges emberben megvan az a mélyen rejlő képesség, hogy alkotó energiáit kibontakoztassa, ha munkáját belülről igenli. Minden emberben megvan az eredendő képesség az érzéki élmények befogadására, és minden ember érzékeny a hangokra, színekre, tapintási és térhatásokra stb.
Ez azt jelenti, hogy természeténél fogva minden ember élvezheti az érzéki élmények minden örömét; jelenti továbbá azt is, hogy minden egészséges emberből aktív zenész, szobrász, építész stb. válhatik, éppúgy, ahogy beszéd közben „szónok” lesz: vagyis élményeinek minden anyagban formát tud adni (ami nem egyértelmű a „művészettel”). (…)
Ha tehát azt mondjuk: minden emberben megvan a képesség, hogy – jóllehet objektív szempontokból nem is mindjárt a legtökéletesebben, s a közösség számára talán nem is jelentőségteljesen – bármely műfajban ki tudja fejezni magát, úgy még nagyobb biztonsággal állíthatjuk, hogy minden emberben megvan a képesség bármely műfajhoz tartozó műalkotás befogadására“. (Moholy-Nagy László: Az anyagtól az építészetig. Budapest: Corvina Kiadó, 1928/1968, 14. old.)
A kutatócsoport tagjait az Információk rólunk menüpontban találja. A modulokról bővebben itt, az almenükben, illetve a Kutatási eredményeink és Közleményeink menüpontokban olvashat.
